1956. december 13.

 "Május 1. Reggel kilenc óra. Felzeng az ünnepi harsonaszó és a zászlórúdra méltóságteljesen felkúszik a májusi lobogó. Minden esztendőben így kezdődik a budapesti dolgozók májusi seregszemléje. És mégis, minden esztendőben újra és újra feldobban láttán a szív. A szabadság, a munkáshatalom, a szocialista jövő szimbóluma a kibomló zászló selyme és a messzeszárnyaló harsonaszó... A munkásság fennen lobogó győzelmes zászlaja alatt lehetetlen nem gondolni a régvolt, csendőrtollal árnyékolt, rendőrkardlappal megrohamozott májusi felvonulásokra, lehetetlen össze nem vetni a múltat a mostani diadalmas seregszemlével. És kit ne töltene el boldog büszkeséggel a tudat, hogy ügyünk továbbra is évről évre feltartóztathatatlanul halad előre? És kit ne lelkesítene ezen a budapesti májuson, hogy szerte a világon száz- és százmilliók ünnepelnek velünk együtt és néznek velünk együtt új reménységgel, új bizalommal a jövendőbe?"  - Ezekkel a mondatokkal, az 1956. május elsejei ünnepségekről szóló beszámolóval indítottuk útjára nyolc hónappal ezelőtt a Szabad Netet. Célunk az volt, hogy bemutassuk, hogyan alakult át a magyar társadalom ötven évvel ezelőtt, melyek voltak azok a kül-, illetve belpolitikai események, amelyek a forradalom kitöréséhez vezettek.

 Egy időgépet ígértünk, melyben az [origo] olvasói 1956-ban találhatják magukat, megismerve a kor problémáit, örömeit, sport- és kulturális eseményeit. Ennek során megmutattuk, hogyan kezdődött a desztalinizáció, milyen államreformra gondoltak akkoriban, hogyan működött a Petőfi kör, miként menesztették Rákosit és temették el Rajkékat, milyen filmek készültek, hogy alakult az aranycsapat története, mi történt Szuezben és Lengyelországban, és nem utolsósorban olvasóink percről percre követhették a forradalom és szabadságharc eseményeit.

Bemutattuk azokat a hősöket, akik életület adták a szabadságért, és kiderült lapjainkon az is, kik árulták el a magyar ügyet, kik végeztették ki korábbi elvtársaikat és a magyar hazafiakat, baráti - szovjet - szuronyok árnyékában.

A Szabad Net a korszak bemutatását a tegnapi események dokumentásával befejezi. 1956 decemberében a magyar társadalom Csipkerózsika-álomba merült.  El kellett telnie néhány évtizednek, hogy Magyarországon beszélni lehessen szabadon a forradalom által és során előkerült kérdésekről, hogy a forradalom mártírjai ne jeltelen sírokban nyugodjanak, arccal lefelé, összedrótozott kezekkel.

Hamvas Béla a hatvanas években írt dolgozatában jelzi, milyen problémákkal küzdött, illetve nem küzdött a Kádár János Magyarországa. A nagyközönség elé ez az esszé csak a rendszerváltás után került.

A Szabad Net ezzel az írással búcsúzik, és megköszöni az olvasók figyelmét, valamint a munkánkat segítő  intézmények (56-os Intézet, Fővárosi Levéltár, Országos Széchényi Könyvtár, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár és az OSA) segítségét.